Blogolj!

A homlokzaton túl – Az Operettszínház épülete

Az emberek többsége nem igazán szokott szemmagasságon túl nézelődni az utcán, pedig Budapest igenis érdemes arra, hogy minden szegletét és sarkát meglessük, mivel igazi csodákra bukkanhatunk. Az Operettszínház esetében is ez a helyzet, ugyanis ha nemcsak a bejáratra koncentrálunk, hanem kimondottan megfigyeljük, hogy hova is térünk be, akkor igazán izgalmas dolgokra bukkanunk. Tegyük hát egy kis időutazást, és ismerjük meg az Operettszínház épületének történetét!

Mint sok más színház esetében, ez a színház sem úgy nézett ki kezdetben, mint jelenleg. Az épület Fellner és Helmer híres bécsi építészek tervei alapján készült még 1894-ben. Eredetileg a színházterem úgy nézett ki, mint egyfajta mulató, sok intim zuggal, kis páholyokkal, ahol meg lehetett bújni. Természetesen táncolni is lehetett a táncparketten, ahol a mulatni vágyó vendégek polkáztak, galoppoztak, vagy épp keringőztek. A hely népszerűségét és eleganciáját a díszes télikert is fokozta, ami a legkiválóbb francia étteremnek adott helyet, a hosszú utcafronton pedig egy igazi vendéghívogató koncertkávéház nyílt.

Majd 1922-ben Ben Blumenthal amerikai vállalkozó kibérelte az egykori Somossy Orfeumként működő épületet, átalakította színházzá és december 23-án meg is nyitotta kapuit a Fővárosi Operettszínház. Egy évvel később Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával a magyar fővárosban is megkezdődött az "Ezüst Operett" korszaka, és az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált.

A színházat átépítették 1966-ban átépítették és a belső terek külseje, ezáltal miliője is merőben megváltozott. A teljes rekonstrukcióra 1999-ig kellett várni, két év alatt az épület megkapta a legkorszerűbb európai színpadtechnikát, sőt, visszaállították az eredeti ornamentikát, illetve a korábbi emeleti páholysort. Ma a színház 901 férőhellyel rendelkezik, nézőtere légkondicionált.

Most már a modern és a korabeli csodás elemek nagyszerű harmóniában férnek meg egymás mellett: az épületben megmaradt egykori tárgyak, azaz a lámpaszobrok, a páholysort tartó oszlopok remekül kiegészülnek a színes üvegablakokkal, tükrökkel, valamint a nézőtéri büfé archaizáló berendezési tárgyaival, a parkettával és a márványburkolatokkal, a nézőtér felett uralkodó száz éves csillárról nem is beszélve.

A páholysor, az aranyozott stukkódíszítések, a bársony kárpittal bevont falak, a bejáratot díszítő allegorikus szoborfigurák látványa igazi ünneppé varázsolja a színházi estét. Ez a vizuális orgia Siklós Mária és Schinagl Gábor belsőépítész munkája.

Az Operettszínház falai szó szerint történeteket mesélnek el, színházi előadások nyomát őrzik, miközben teljes pompában várják a közönséget már több mint száz éve. Ezért is fontos, hogy az Budapesti Operettszínház vezetősége kötelességének érzi, hogy az épület visszanyerte régi formáját, ugyanakkor a modern kornak megfelelően kell kiszolgálni a közönség igényeit. Pont ezért a cél, hogy a megszépült épület valamennyi adottságát kihasználva, többfunkciós kulturális központként vállaljon szerepet a hazai művészeti és társasági életben.

https://kulissza.blogstar.hu/./pages/kulissza/contents/blog/93974/pics/lead_800x600.jpg
épület,történelem
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?